MONA LISA VISSZAMOSOLYOG

Régen néztem már tükörbe. Az arcom beesett, a szemem, ahogyan az a betegségeknél szokás, sötét karikák ölelésébe merülve bámul maga elé, az orrom körül vöröses, pattogzó pikkelyek, a nátha búcsúcsókja, a bőr megfakult, pergamenre emlékeztet.

Tudom, csúnyább is lehetnék. Mondjuk, ha kiütések borítanák a testemet vagy ragya képében támadott volna meg a menykő. Így azonban tetszem magamnak. Ha másnak nem, nekem bejön a csaj.

Kissé félrebillentem a fejem. Azt hiszem, nem rólam festették az örökéletűt. Vajon kevesebben látogatnák a Louvre-t? Vagy számít az?.

Ahogy tükörbe nézek, Mona Lisa visszamosolyog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.