KEZDEM MEGSZOKNI

Kezdem megszokni, hogy időről időre olyanok is betévednek ide, akik félig-meddig az ismerőseim.

Eleinte úgy éreztem, elsüllyedek a szégyenemben. Azt hittem, nem élem túl, hogy meggyanúsítanak azzal, hogy szeretőm van, az erkölcseim csapnivalóan sekélyesek, az emberekről írt regények mondák, ők aztán nem gondolták, hogy erre képes vagyok, aztán megszoktam, na, meg ők is.

Egyre ritkábban ellenőrizték, írok-e, mit, miért, nevezem-e őket jóakarómnak, ellenségnek vagy isteneknek, számon kérhetik-e rajtam, mit jelent a szó, a kép, a gondolat, ami a legfontosabb - megértettek.

Ma már csak akkor látogatnak el, ha olvasni vágynak.

Én ugyanis, ez mindvégig így volt, naphosszat velük vagyok. A munkahelyen, a sarki boltban, itt, a szomszéd szobában, álmok és napfogyatkozás nélkül, fáradtan és átlagos egzisztenciával, anya és kölyök és nő, asszony és ember - egy a sok közül. Húsból és vérből való.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.