A MEGSZOKOTT SZÍNJÁTÉK

És akkor jön nekem ezzel a maszlaggal, hogy szeressek, nevessek, legyek boldog, mint ő - mint ha nem is ugyanazon a bolygón élnénk!

Én ne szeretnék? Én ne tudnám, mit jelent eggyé válni a szenvedővel? Mégis kettőnk közül melyikünk tart ágyast? Melyikünknek az élete hemzseg attól, amit a köznyelv úgy hív, az öröknek ígért szerető? Melyikünk tesz meg bármit, csak hogy elbóditsa azt a maradék eszét? Vesz magához ételt és italt, csak hogy ágyába bújjon annak, akit szeret?

Én józanul, ajzószer nélkül éltem. A fájdalom morfium nélkül volt kedvemre való.

És csak nevetek, nevetek azon a páni félelmen, amellyel menekülsz: előlem, az élettől, mindattól, ami az én, és én - én boldog vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.