KAMI

Akkor fordítsuk komolyra, ami megmaradt.

Én ugyanis nem véletlenül mondtam, amit mondtam, nem véletlenül alkottam felfordulást, a gyűlölet se volt tévedés, ahogy a szeretet, mennyire édes a szó, a szeretet is igaz.

Hétfő délután, amint egy ismerősömtől mentem hazafelé, találtam valamit, aminek a viselésére gyönge voltam.

Tanulni kezdtem. Éveket töltöttem Kitami egyik eldugott városkájában, rájöttem, hogyan győzhetem le azt a másik ént és váljak gyermekké, ahogyan most vagyok.

Vagy nem szabad felelőtlenül járni a lélek útjain?

Vagy eltévedünk és úgy jársz, mint én?

Többször azt hittem, vége. Nem élek. Többször könnyek közt kértem, szólj, a némaság nem tesz jót, egyszer leszaggattam a testemről a húst, egyszer széttéptem az idegek ösvényeit.

Nem jöttél.

Kislánykoromban azt akartam, maradj.

Az utóbbi hetekben jól vagyok. Gyönyörűséggel tölt el a pillanat, amit veled vagy nélküled vagyok, megcirógatom az utcát, lehajolok a lepkéhez, minden olyan, mint máskor.

2010. április 20.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.