HOPPÁ!

Ideje válaszolnom a kérdésre, miért nem vagyok szerető.

Egy, mert nekem így jó.

Kettő, mert nem hinném, hogy az jó dolog.

Három, mert nem tudom, hogyan kell szeretőnek lenni és mert engem egyáltalán nem hívnak randira.

Rövid pályafutásomat az interneten a Női Alternatívák Klubjában 1969-ben befejeztem. Azóta beszélgetek, többnyire önmagammal, többnyire fölöslegesen. Néha akad, aki végigmér. Néha végigsimítja a vállamat, felbátorodik, aztán, mint aki fél, hogy hazugságon érik, egyik badarságot a másikra hordja - rövidebb úton távozik.

Ha úgy fohászkodsz hozzám, mint Vesta-szűzhöz, ha nem látod a kölyköt, aki csak arra vár, hogy rossz fát tegyen a tűzre - mégis miért gondolod, hogy szeretőd leszek?

Én megszólítalak - te nem jössz játszani.

Kell ennél vidámabb dráma?

Kell ennél pocsékabb hangulat?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.