REGGELI GONDOLATOK

notitiae praeliminares

Önmagunkat iróniával, bensőséges szeretettel szemléljük. A gyöngéd irónia. A szerelem archetípusa.

A másik ember iránti alapérzés, a közvetlenség pillanatáig, a részvét. Azt követően  az ellenséges érzület.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a kegyetlenkedésből fakadó öröm, a diadal mámora, amikor tükör előtt tetszelgünk gonoszságaink gyümölcsében.

A szégyen színlelés. Jó esetben elhatárolódás énünk valamely fellángolásától, megtagadása énünk sötét, gyilkos vagy éppen esendő oldalának, elutasítása annak, hogy megismerjük és azért birtokba vegyük önmagunk.

A szánalom és a részvét mostohák. Az előbbi kiskorúként, gyámoltalanként bánik velünk, az utóbbi társnak, tragikus hősnek tekint.

'Csak nehogy a tetteinket utólag cserbenhagyjuk!'

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.