ÜTÖM AZ IDŐT

A reggelt elvacakoltam a géppel, a nyolcvan e-mail címet megpróbáltam egy fedél alá hozni, hogy ne kelljen folyton felugrálnom a fiókokhoz, átirányítás, importálás, volt, hogy sikerült, volt, hogy nem, az idő meg közben elrepült.

Érdekes dolog ez a blog. Érdekes a teljes ismeretlenség, az idegenség érzete. Egyáltalán kinek írok?

A minekre már jobb nem is gondolni, mert ha ez kérdés, akkor a létezés egésze válik kérdésessé , mert mi célból van ez az egész hóbelevanc, hogy szebben fogalmazzak, kozmosz vagy univerzum, ahol már nem csak nagy bummok de nagy reccsek is vannak, és csak azt nem értem, hogy jön ide a fekete lyuk, ami egyébként kísértetiesen hasonlít a Willendorfi Vénuszra, meg a térgörbülés, amikor Kant óta tudjuk, hogy legfeljebb a szemléletünkben beszélhetünk görbülésről, és a tér-idő, mint olyan, hú, ez most nagyon szépre sikerült, végős soron vagy van, vagy nincs, de ami a legvalószínűbb, hogy marhaság.

Jól elvagyok. Irén nem ír, Feri elfelejtett, a fószer az xyz.hu-ról azt hiszi, hogy leszbi vagyok, kész röhely, úgy megszaporodtak a látens homokosok, hogy Dunát lehet velük rekeszteni, és most nem velük van bajom, mert ahogy apám mondta, istenem, ki ezt, ki azt, és amíg nem kötelező, tőlem azt szeret az ember, akit jólesik, de hogy jut egyáltalán eszébe, nyilván az elfojtott vágyait, a perverzióit aggatja rám, és akkor már ő sem az, mert bocsika, de nem ilyen hercegre vágyom, hát így.

A nap serényen dél felé mutat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.