A KEDVEDÉRT, BABY

https://www.youtube.com/watch?v=wL9zIpgy3Vk&feature=related

Akkor most anyázunk. Ma úgyis divat. Vagy mégsem? Nincs kedvem anyázni.

Középszerű. Közönséges. Nem tereltünk mi együtt disznót, hogy tegezz.

Úgyhogy megkímélem magam a bemutatkozástól, és most már tényleg okod van rá, hogy megsértődj, mert arra sem méltatlak, hogy méltatlanul bánjak veled.

Marad minden a régiben. Én nem írok, te nem válaszolsz, ahhoz pedig, hogy itt kivel beszélgetek, semmi közöd.

Szegénykém, a végén még megsajnállak. Hiszen te nem is érted, amiről szó esik. Te mindenben csak a magad kicsinyes büszkeségét látod, amint épp veszély leselkedik rá.

Látod, ezért mondta Sonntag, hogy valahol irigylésre méltó a paranoiás. Te is azt hiszed, minden körülötted forog, ha írok, az kizárólag te lehetsz, akiről szól, pedig, Isten a megmondhatója, már azt is elfelejtettem, hogy ismertelek.

Kegyetlen vagyok? Rohadék? Utolsó szemét?

Tudod mit, baby? A kedvedért bevállalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.