MINDIG AZ A SZEX

https://www.youtube.com/watch?v=NYMJly9kBb8

Hogy van-e olyan, hogy nincs öröm a fizikai együttlétben? Húúúúha!

Vagy háromszáz éven át számomra a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy akit szeretek, azzal jó. Csak hát ez az utolsó néhány vihar verte évtized.

És van. Méghozzá a szerelem csúcspontján is van. Mert hogy a másik nem gép, ahogy ezt a férfiak előszeretettel hangsúlyozzák, és ez igaz, és tele vannak a napnak és az éjszakának minden nyűgével s nyilaival, és megesik, hogy olyan mértékben bántja őket a stressz, hogy szándék az még csak volna, de ami a többit illeti, az már nem ilyen kétségtelen.

És ez rendben is van. Egy-két hónapig. És bizonyára szexuális kultúra kérdése, át tudja-e segíteni a férfi a nőt és viszont a krízisen, de azért nyomasztó. Ráadásul kölcsönösen. És a fenébe is, voltam én már kedvesnővér Lipóton, mármint úgy kellett vigyáznom egykori szerelmem hangulataira, mint hímes tojásra, szexuálterapeuta valahogy nem lennék holtomig.

Mondhatod, hogy önző vagyok és amit akarsz, de piszok fárasztó. És mire elérsz valami eredményt, mert ez az egy biztos, hogy sikerül, addigra elmegy az egésztől a kedved.

Az én földhözragadt lelkemben ugyanis a szex úgy dekódolódik, hogy annak tartósabb defektjeit a másik irántam táplált érzelmi defektjeiként értelmezem.

És ebben lehet, hogy tévedek. De a test az már csak test, és folyton a lélek tükrének mondja magát.

Ha egy anya, valamilyen betegség folytán, egyszer sem emelheti fel a gyermekét, nem ölelheti magához, az a gyerek lehet, hogy szeretni fogja az anyját, sőt, ebben biztos vagyok, de hogy valami félresiklik majd a fejlődésében, az hétszentség.

Szóval én igenis szeretem, ha a férfi egészséges. És ha nem, ahogyan azt a púpos esetében is feltételeznem kell, akaratlanul is azt fogom hinni, hogy valahol a test torzulásainak terhe alatt a lélek is csorbul, és attól kezdve a vakság elvész, nincs meg a tökéletesség érzete - a szerelem oda.

Akkor hogyan is állunk azzal az örökkön örökké tartó szerelemmel? Azt hiszem, nagyon egyszerű.

A párkapcsolatoknak ugyanis története van. A rengeteg közös ábránd, az élmények, a csoda, hogy boldog velem, eljuttathat oda két embert, hogy egymás mellett jóban és valóban rosszban kitartsanak. Más kérdés persze, nem okoz-e mindez a partnerekben tartós, a köznapi beidegződésektől teljes mértékben elütő elváltozást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.