SZÁZ ÉJSZAKA

https://www.youtube.com/watch?v=iN4qDrLF97Q&feature=related

De tényleg. Érezted már, hogy a büszkeségedbe gázolnak? Hogy eltiporják minden nőiségedet? Hogy úgy bánnak veled, mint ronggyal? És mindezt csak úgy, mellékesen?

A röhej az, hogy legalább tíz éve történt. És ha eszembe jut, máig elönt az indulat.

Volt, aki elküldött, éjnek évadján. Volt, aki a gyermekemet nevezte torzszülöttnek. Olyan is akadt, aki azt kérte, Leila volnék, és velem gyakorolná mindazt, amit a nejével nem bátorkodott.

Rég volt. És csúnya dolog, de ma már tudom, létezik káröröm.

Mert most, hogy mind nyüszítenek, ha feljön a hold, mint magányos kutyák,  miközben jobbik énem szánja, méltatja nemes vonásait az elmúlt szerelemnek, az őszintébb én szelíden, mégis győzedelmesen nevet.

Én ugyanis pontosan ezért hagyom el a férfit. Mert Aphrodité, bármilyen ruhát viseljen is, sérthetetlen és örök.

És eleinte magam sem hiszem. Még rá is kérdezek: "Igaz ez? Hogy a fenébe? Miért? Adtam rá okot?"

Mire még sűrűbben jönnek a méltatlan gesztusok, amelyeket elég sokáig viselve, hol jobban, hol nehézkesen, amikor már épp megszokná, hogy bármit megtehet, egy este összeszedelődzködöm és eljövök.

Azt mondják, túlontúl korán. Azt mondják, túlontúl kegyetlenül.

Holott meg kellett volna tenni akkor, a legelső éjjelen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.