VIRTUÁLIS SZÖRNYETEGEK

https://www.youtube.com/watch?v=22hO3khBCuw

Mást sem hallok, mint hogy a virtualitás veszélyes. Könyörgöm! Amikor a legelső írásos mű megjelent, elfelejtettük volna, micsoda hadjárat indult a szellem gyermekei ellen? Könyvégetés, mit égetés, máglyák forrósága perzselt végig a kontinensen!

Aztán a rádió, a tévé, a film és  most a pc-világ! Alig egy éve volt alkalmam hallani azt a tanévnyitót, ahol az igazgató Szent Pál karizmatikus vehemenciájával intett minden szülőt, hogy be ne eressze otthonába a Démont, a Gonoszt, a Sátáni Csábítót - a számítógépet.

Nem egészen értem. Tudom, ezt is már elsütöttem párszor, ha nem is a computer, hanem a drogok kapcsán, tudniillik, hogy nem a fű szív engem, hanem én őt, de a dolog attól még igaz, mert hogy mire használom Jolánt, így hívják ugyanis kedvenc elektronikus kísérőmet, azt én döntöm el.

Emlékszem, lánykoromban, apám kibernetikus volt, dührohamot kaptam attól, hogy az Atari összekutyulta kétnapi munkámat. Amikor már ott tartottam, hogy a családfával egyetemben ledebileztem szegény mit sem sejtő munkaeszközt, apám szelíden megjegyezte: "Tudod, kislányom, a gép nem azt csinálja, amit te akarsz, hanem amire utasítod."

Valahogy így van ez ma is. Igen, a virtualitás, mint minden, amihez nem értünk kellőképpen, roppantmód veszélyes. 

Jönnek a beszélgetések, csöri-tali-sms, az éjszakába nyúló chat-ek, a blogok, a kommentezés,  végül már annyian vannak körülöttünk, és akkor még meg sem említettem a kukkolókat, az önkéntes detektíveket és az egyéb állatfajtát, hogy csak úgy zsong a fejünk, és mint a szerencsétlen nő, akit egész éjjel egy tagbaszakadt benga üldöz a szűk sikátoron, azt kiáltjuk: "Mit akarsz tőlem?", s a válasz, az anekdota szellemében, így hangzik: "Mondd, baby, mit szeretnél? Ez itt a te álmod."

Nem akarom bagatalizálni a kérdést, mert hogy kikkel hoz össze a sors, az internet avagy a háló, azt a magam bőrén is érzem. De minél tovább játszom az eszem, ahogyan azt egy barátném fogalmazta, annál nyilvánvalóbbá válik előttem, hogy olyan ez, mint a Hyde Park hőskorában, igazi dzsungel, a dzsungel törvényei szerint. 

És íme a megváltás, a megkönnyebbülés, mert hogy kegyetlen törvények uralkodnak itt, az nem vitás, de törvények, és ez mégis csak vigasztaló.

Már csak azt kellene elérnünk, hogy élni tudjunk velük, ami persze tapasztalat, értsd pofonok és a hozzájuk tartozó kék meg lila foltok nélkül aligha elképzelhető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.