NEM IS VAGYOK INTOLERÁNS

Egyébként nem igaz. Kálmán például egyáltalán nem idegesít. Kálmán végtelen tapintattal és szeretettel veszi körbe a lényt, akinek a választása nem éppen az én nemi beidegződéseimmel megegyező, figyelmes, intelligens férfi.

És Ildikóval sincs bajom. Bár Ildikó tudja, nem érdemes rám pazarolnia az idejét, ezért aztán elő sem hozakodik az olyan kérdésekkel, mit szólnék, ha elvenné Böbét. Hát akkor elveszi.

Igen. Egészen addig, amíg a szerelem bensőséges, mély, emberi elkötelezettségre utal, amíg nem kívánja nap mint nap az orrom alá dörgölni, hogy ő ilyen meg olyan, én meg maradi és elrugaszkodott, nem érzem gondnak, hogy más, tiszteletben tartom.

Ahogyan tiszteletben tartom a magam szerelmeit. Nem fogom odavinni a szomszédomnak és elmesélni neki, hogy tudod, mi ezt meg ezt szoktuk csinálni és ez sokkal jobb, mint amit a te Sándorod nyújt neked, ahogyan azt sem, ha éppen három hete nem csináljuk. Semmi köze hozzá. Szeretem, a nemiségével együtt és kész.

Valahogy úgy vagyok ezzel, mint Kón a Tórával. Nem keresem fel a plébánost, hogy, figyelj, ez legalább olyan jó, mint a ti Jézusotok, ezt amúgy is tudja, mármint, hogy kinek a pap, kinek a papné, de ő sem kopogtat be hozzám, hogy okvetlenül vegyek részt a konfirmáción.

Ha érdekel, úgyis elmegyek. És nincs köztünk harag.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.