TE MEG ÉN MEG ÉN

Nincs bennem semmi hév. Ha engem kérdezel, azt mondom, maradjon minden így, sehogy. Szerintem  hozzámegyek ahhoz a fószerhez a nyolcadikról, aztán majd nézem a meccseket.

Ennek már úgyis lőttek. Mármint, hogy te, meg én, meg mi, amiről annyi lelkesedéssel zengtem neked az ódákat.

Tudod, mikor láttam utoljára? Amikor még a gyerekeim születtek. Eltartott vagy tíz évig. De azóta?

Én, meg én, meg én, és bár téged, ha megszólítalak, a kedvedért becézlek, hogy  "te", meg "téged", meg "neked", de azért mindketten tisztában vagyunk vele, hogy az csak "én".

Így pedig gyermeteg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.