KITÖR A DEPRESSZIÓ

Esik, borús és szürke, mindenkin kitör a depresszió. A tegnapi fejgörcs után ma egyenesen jól esik a napfény szünet, de ahogy az embereket elnézem, nem mindenki osztja a véleményemet.

A legtöbben zárkózottak, elővigyázatosabban veszik a kanyart a sarkon, körültekintőbben köszönnek, még azt is szemrevételezik, minek örülsz ebben a randa időben, aztán töprengve belépnek a liftbe, hogy nyolc emeleten át hallgassuk az áramkörök meg a fúró zaját, mert a kilencediken ma barkácsolás van, ennél jobb időzítést elképzelni sem lehet, egyszóval mindenki magára ölti a szemerkélő csapadékhoz illő borongós, kissé embergyűlölő hangulatot.

Tulajdonképpen csak lézengek. Éppen csak a gondolataimon érzem, hogy ha nem verik szét totálisan a napom, ma talán van, mit mondanom, van miről írjak, róluk, a repülőtérről, ahonnan éppen jövök, na meg az esőről, és hogy mindenkin kitör a depresszió.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.