A GYŰLÖLETRŐL

A gyűlölet, úgy tűnik, az emberi természet legnélkülözhetetlenebb velejárója. Ezernyi eszme, elmélet, vallási tanítás próbálta megfékezni az ember-állatot, és mind - sikertelenül.

A vérünkben van a gyilkolás. Ott lapul, mindig éberen, mindig készenlétben, és amint a legkisebb ellenállás elérkezik, lesújt.

Mi mással magyarázhatnám az ötvenes éveket? Amikor szerelmek, ismerősök, szomszédok árulták el egymást, hogy egymás torkának esve öljenek, és a szelídek elrejtőztek a pincékbe, hogy félelmükben szeretkezzenek, összebújtak, mint alomban a kölykök és kölyköket nemzettek, utánpótlást a gyilkosoknak.

Néha szemtanúja vagyok az átváltozásnak. Amint ugyanaz a lény, aki alig egy perce csupa kedvesség volt, szemében ott ragyogott a mindent elsodró vágy, most megfordul, végigmér, felmér, feltérképezi a gyenge pontokat és üt.

A gyűlölet mindvégig ott van. Céltalan, határozatlan, tárgy nélküli és azért tiszta, eredendő gyűlölet. Most egyetlen célra összpontosít, most tájfunként söpör végig mindenen és öl.

Néha rettegéssel tölt el, hogy ember vagyok.

https://www.youtube.com/watch?v=_zMhSjDqvRs&feature=related

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.