ZÖLDSÉG AZ ÉSZAKI-SARKON

Ez azért mindjárt más! Nem, nem kaptam virágot, nem írt a kedves, nem ütöttem meg a főnyereményt, de történt valami, már tudom, hogy él, és leszámítva, hogy bolond, itt van alig ötszáz kilométerre tőlem és nyaral.

Na jó. Másnak ez kevés.  De nekem a távolság mindössze  képzet, és hát persze, hogy szívesebben ölelném magamhoz és merengenék szemének tükrében, mint más, de az csak jelenség, az mindössze látszat, még az is meglehet, hogy éppen az igazságtól fosztana meg, mert, ki tudja, talán elrontanám.

Erről az jut eszembe, van egyáltalán különbség a sarki zöldséges vagy az Északi-sark között?

Ha nincs itt, akkor annak már igazán nem lehet jelentősége, hogy a térnek mekkora szelete választ el tőle. Mint ahogyan semmit nem ér a jelenlét, ha a jelenlét percében lélekben nincs velem.

Bárhogyan is, a kedvem a régi, okosabb nem lettem és a szépségem is már csak emlék, de már mosolygok, már élek, és ha így folytatom, ebédre szilvát eszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.