HOLDFÉNY-ROMÁNC

Olyan ez, mint valami Rejtő regény. Nem a legjobb, mondjuk középszerű, amolyan ráadás féle.

Te jössz, most Senki Alfonz, most Piszok Alfréd, a fregattkapitány, bő nadrágban imbolyogva, hogy végül péntek este rázendíts Wagner úr kedvenc áriájára:

"Na, mi van, már kiengedtek, kedves Sztrovacsek?"

Látod, ma neked pózolok. Itt Vöröskarom, többnyire Leila, és valahányszor kiperdülök a táncparkett közepére, harminc legionárius zengi, mint valami Lacrimosa-t: "Fúj! Hozzatok görögsalátát!"

Mit tehetnék? Leülök Levin mellé, ő az igazi, és hallgatom, ahogyan a pirított kenyérkockák rejtelmeiről mesél, aztán hazamegyek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.