FÉLTÉKENYSÉG

Miért volt féltékeny, nem tudom. Nem tudom, valóban féltékeny volt-e. Mindenesetre levonta a következtetést, hogy gonosz vagyok és elment, pedig nem tudott semmit.

Mindössze néhány hete, ha beszélgettünk, hosszú éjszakákon át, nem értettem, hogyan is érthettem volna, miről beszél, talán még ki is nevettem, amikor egy alkalommal felállt a székre a könyvespolc előtt, elkezdte lerángatni a könyveket és közben azt kiabálta, nem lesz féltékeny soha, ő - soha. Aztán elment.

Azóta rend van a könyveim között.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.