KARENYIN FÜLE

Olvaslak, imádlak olvasni, és közben azon gondolkodom, miért is van a legtöbb emberrel, hogy ami adja magát, nem kell, ami elérhetetlen, azért az életünket is boldogan kockáztatjuk.

Nagyon sokan, nők, férfiak mondják ugyanazt, néha magam is hasonlót érzek, bár, hogy mi elérhetetlen, nem tudom.

Persze, hazudhatjuk magunknak, hogy "csak" egy jól működő kapcsolatról álmodunk, már a szó is visszatetsző, de én már nem hiszek magamnak. Azt csak az okos fejünk mondatja velünk, mert tudja,  máskülönben amint elérnénk valamit, már tovább is lépnénk, ami azért hosszútávon fárasztó és tarthatatlan, de ami a vágyainkra igaz, hát az előttem ma is titok.

Kezdem azt hinni, Jung nem volt egészen bolond, amikor azt állította, hogy a szerelmes nő és férfi - ember-istenek, minden mozdulatukból földöntúli varázs sugárzik, és kérlek, ne érts félre, ez most nem misztikus maszlag, valószínűleg megvan ennek is a hormonális háttere, de mégiscsak varázs.

És aztán el kellene őket választani, időről időre, mielőtt a varázs teljesen elmúlik, mielőtt a másik hétköznapi és unalmas lesz, mielőtt a hajlandóságot is elveszítjük, hogy leüljünk és beszéljünk vele, mert hát nyilván nem degenerált, ha eddig fontos volt nekünk, ha eddig újra és újra nekifutottunk, hogy megértsük és megértessük vele önmagunkat, csak éppen már nem érdekes, már nincs kedvünk.

Szeszélyes jószág az ember. Nincs közöttünk egy sem, akit leírhatnánk egy valamennyire is bonyolult algoritmussal, többségünk holtáig nem szűnik változni, vagyis, ha úgy tetszik, mindenki titok, mindenki végtelen, csak hát az ő végtelenje nem kell, a másiké pedig igen.

Talán valami csodálatos összeillés és össze nem illés kell, hogy legyen, nem is akármilyen, hanem amely újjászületni, megújulni képes, történettel és jövőképpel, a pillanat maga ugyanis kevés, ha nem épül bele valami átfogóbb, határtalanabb együttlétbe.

Hú, de zavaros!

A végén még kiderül, hogy mégis csak Karenyin füle volt a lényeg. Emlékszel? Annának csak évek múltán tűnik fel, milyen visszataszító fülei vannak a férjének. Pedig a fülek mindvégig ott voltak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.