SEMMI A SEMMIBEN

Imádom a semmittevést.

Lányom a másik szobából teszteli a tűrőképességemet, ír, nekem, olykor angolul, hogy megérezze az idegen hangzás varázsát és hogy engem elbűvöljön, erre semmi szükség, már így is a lábai előtt heverek, ideát, kissé magányosan, de mára már egyenesen örülök, hogy így alakult, mára már egyenesen idegesítene a teremtés megfakult koronájának beszólásai, a földhözragadtság, mára már a fiam is elkedvetlenít, ha rázendít arra a bizonyos  "Mindent tudok, tudom, hogy csak Mártika vagy!" nótára.

Mártikának azért becéznek, mert drámai allűrjeim vannak. Imádok szerepelni, imádok szenvedni, a mártíromkodás minden adottságával elhalmozott a Jóisten és bizony, élek az ajándékkal.

Ez persze csak részben állja meg a helyét. Alapvetően örömelvű vagyok, derűs és optimista, aki, ha boldogtalannak érzem magam, szemrebbenés nélkül faképnél hagyok bárkit, kizárólag ahhoz ragaszkodom, ami nekem jó, ami, ha meggondolom, hogy csak egyszer élek és ki a fene törődne a boldogságommal, ha én nem, megbocsátható.

Egyszóval ülök, benézek a levelek közé, ma úgy látszik, semmi nem várható, elolvasok egy novellát, most  Singeren van a sor, átfutok egy esszét, írok egy lábjegyzetet, lefuttatom a "Ki lesz a következő szex-partnered" kérdőívet a facebook-on, rövidítem a végtelent.

Amúgy jól érzem magam. Néha jut eszembe, hogy egy hét múlva üres a kassza, bérlet nincs, nem lesz, a gyerekeknek megígértem, hogy elmegyünk, de ezzel most nem törődöm - nekem így is jó.

Isten ege alatt a semmiben.

susu bolondság - csinibaba

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.