ÉS TE GONOSZ VAGY?

santana - soul sacrifice

Nem tudom, miért kérem ki magamnak, amikor gonosznak neveznek.

Tegnap eljátszottam egy idült holdkórosoknak összeállított kérdőívvel és az eredmény, hogy kilencvenhét százalékban gonoszság lakozik bennem, felvillanyozott.

Olyan büszkeség fogott el, mintha legalábbis Nobel-díjjal tüntettek volna ki. Úgy éreztem, érdemes  élnem, ennyire gonosz rajtam kívül más nem lehet, felülmúlom a mesebeli mostohát, a Manson fivéreket, Lucretia Borgia elbújhat mögöttem, én valóban emlék és lelkifurdalás nélkül teszem el láb alól egykori kedveseimet, nálam csak az él túl, akik Laclos Vicomtjához hasonlóan esküdt ellensége minden mézeskalács háznak és Sade márkival együtt hirdeti, hogy az emberiség szenvedésre érett.

Talán mert elegem van a jótékonykodásból. Megelégeltem az emberiség gyermekded megaláztatását. A vigasztalást és a segítőket.

Hagyjanak végre megmérettetni. Hagyjanak titánokkal és szörnyekkel birkózni, hogy ne szimulációs játékok virtuális hercegnőjeként álljak szerelmem elé , de esküdjek örök küzdelmet, örök hitetlenséget annak, aki méltó ellenfelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.