PRÉDA ÉS RAGADOZÓ

Van egy, mindössze egyetlen pont az életemben, ami nem hagy nyugodni.

Fájó emlék, egy történés, amire nem találok magyarázatot, sérülés, trauma, ok- és céltalan sebesülés, amikor áldozattá váltam, én, az örök ragadozó.

Nem viselem. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, nincs perc, hogy ne lapulna meg a közhelyek mögött, ne sajogna, hogy elengedné az életem.

Mindennel próbálkoztam. Elmondtam ismerősnek és idegennek. Leírtam és kirajzoltam magamból, mint jött-ment kényszerképzetet. Elemeztem racionális elmével, beláttam, megtörtént, nincs mit tenni, ez már csak így marad, szégyenfolt, kudarc. Aztán árbochoz kötöttem magam, hajamba csimpaszkodva tartottam vissza az emléket, hogy ne váljak megszállottjává egy embernek, ha egyáltalán emberi teremtés, akinek zavarodottságomat köszönhettem. Végül elmúlt egy hét, kettő, és mint akit megbabonáztak, visszatértem az oltárhoz, ahol nem volt senki.

Aki megtévesztett, megszűnt.

Én ma is ott kísértek.

Ott bolyongok, lélek és érzések nélkül, ahol az eredendő bűn fogant.

Egy könyv jár az eszemben.

Egy film.

Egy férfinév.

zanna bichevskaya - kazachya pritcha>>>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.