EMBER ÉS ISTEN

notting hillbillies - your own sweet way

Isten, a maga végtelen szeretetében, nem kényezteti az embert. Ha nem volna ilyen csodálatos a hajnal, kegyetlennek mondanám.

Én persze nem sokat tudok. Amikor idejöttem, elfelejtettem mindent, legutóbb azt is, hogy vagyok, úgy éltem, ahogyan az élet, öntudatlanul, indulattal és kíméletlenül.

Nem, mint ha engem kímélt volna bármikor a temérdek szín és alakzat, a test vagy a lélekformájú teremtmény, eljátszottunk egymással, most vonzódunk, most taszítjuk egymást, most közömbösen keringünk pályáinkon, nem vesszük észre egymást, ha mindvégig egymás mellett haladunk, akkor sem.

A csillagok útja ilyen. Legfeljebb több azóta az ütközés, jobban megtanuljuk a varázsszót: félni és szenvedni, holott még csak nem is érzünk.

Olyanok vagyunk, mint a falevél. A nap aranysárgára festi ruhánkat, orcánkon ott táncol a tűz, és ha nem ismersz, azt hihetnéd, lelkes állat vagyunk.

Szeszélyes gyermekei a nyárnak.

Árnyékai a gondolatnak, amelyet felfogni a hús és a vér örökre képtelen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.