NYOLCADIK ÉVAD

Álmos vagyok.

Most tartok a nyolcadik évadnál, Monk meggyógyul, érzem, szerintem Natalie-t veszi el feleségül, nekem meg kifúj még egy sorozat, jöhet megint a Poirot meg a Gyilkos sorok, közben félholtra dolgozom magam, mert valami hülye azt mondta, hogy munkamániás vagyok, pedig lenne csak neki annyi gyereke, mint nekem, mindjárt rájönne, hogy  nem kívánságműsor ez, hanem kőkemény harc, mert ha nem dolgozom, akkor éhen halunk, nincs lakás, nincs áram, nincs tanulás, és ha meg akarok maradni, nem a munkában töltött perceket kell számolgatnom, hanem hálát adnom az égnek, hogy van, hogy többé-kevésbé alkalmas vagyok. 

Az életem elmúlt. Voltam boldog, boldogtalan, éltem királynőként és koldusszegényen, szerettem Istent, félistent, ágrólszakadt csavargót és téged is, egyszóval mindenem megvolt.

Mi van még?

Elfér még néhány képregény, pár epizód egy kedvesebb külvárosi sorozatból, aztán ideje összeszedni a sátorfámat ameddig még szépen tudom, úgy, hogy ne nagyon röhögjenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.