KAMASZOK

Tizenhét-tizennyolc éves lányokkal dolgozom. Előfordul, hogy sírva jönnek be, előfordul, hogy nem jönnek be, egy-egy barátnőjüktől tudom meg, hogy az éjjel valamelyik begyógyszerezett.

Hogy ezek után szeretem-e még a férfiakat? Nem tudom.

Annyi nőt láttam megtörve, agyongyötörve, gyöngén és védtelenül. Annyiszor néztem tétlenül, amint a teremtés koronái nem hogy védelmére nem keltek az ügyefogyottnak, de diadalittasan hencegtek hódításukkal vagy közömbösön kurvázták a szerencsétlent.

Lehet ezek után szeretni azt, aki a ma önmagát korunk hősének valló torzók közé sorolja önmagát?

Én már jó ideje Apollónt hallgatom. Az ő szava kétség és csalárdság nélkül való. Néha eljön a lányokhoz, olyankor nevetnek, és ami egészen lenyűgöz, férfiakról, szerelemről mesélnek gyönyörű, igaz történetet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.