FÉLIG IGAZ TOVÁBBGONDOLÁS

Talán tévedtem. Talán a vénülő test irigykedése, hogy kákát kerestem ott, ahol mindössze élet zajlik a maga nem éppen válogatós, nem éppen prüdériához szokott nyerseségében.

Ez minden erkölcsök rákfenéje. Hogy fonnyadt testem már aligha mutatós, és ha jól értem, maholnap levetkőzni sem merek majd senkinek.

Látom a szebbnél szebb lányt, a szoborszép fiút, megértem, miért maradtunk egymagam, hallom, amint meséled, hétvégén buli volt, pia meg dugás, aztán nincs bátorságom megküzdeni a tükrökkel, nincs kedvem azt hazudni, hogy az elgyötört tekintet mögött tűz lángol, remények izzanak, na de kedvesem, miféle kandalló ez a porhüvely, hogy kialvó pislákolását megosztanám egy idegennel?

Örül és táncol Dionüszosz. A mámor, a lélek tébolya hajtja őt. A derű, amely a tébolyon túl lakozik, nem kárpótol semmiért. Csak beragyogja az éjszakát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.