ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK

Nagyon sok embert látok, sok emberrel beszélgetek, fiatalokkal és idősekkel. Mindenki úgy tesz, mint ha nem történne semmi.

Valóban nem?

Néha meglepődöm. A szexualitás, ki tudja, talán nem vénnek való vidék.

Az irigység hosszú korokon át volt képes az embert megcsalni, az erkölcs ruháját magára ölteni, miért volnék kivétel?

Amikor nem látom be az orgiák emberségét, az ölelésbe a magány elől menekülő zavarodott szív önigazolását, nem a magára maradt vénkisasszony beszél belőlem?

Ilyenkor azt gondolom, tomboljon, játsszon az élet - többé nem velem.

Valóban utazásra készülök. Ha komolyan veszem a test kiábrándító ráncait, a redők petyhüdtségét, az izmok ernyedését, hatalmas kaland előtt állok.

Nem, még nem a végső halál, jóllehet halál - a metamorfózis sajátosan felfogott értelmében bizonyosan.

Önmagam újraértelmezése. Ezzel a testtel, ezzel a lélekkel, és bármennyire szeretném, egyelőre nem látom az életvezetésnek azt a formáját és minőségét, amelyet hitelesnek fogadnék el és megelégedésemre szolgálna.

A lány, aki a tükör előtt táncol, testét mohó vénemberek simogatása kényezteti. Hát persze, hogy magányos. A férfi is. De ahogyan mondod, ezt várják tőlük, ezt várják önmaguktól, hogy bátornak, belevalónak érezzék magukat, hogy eltereljék a perc figyelmét amíg lehet, hogy aztán elveszítsék az időt...

Nem is ez okoz fejtörést. Hanem ami utána következik.

Nem szeretünk tudni arról az árnyékvilágról, ami akkor jön el, amikor még mehetnénk mulatni, de már van benne valami hamis, akadna lény, aki gyönyörűnek mondaná arcunk, szemünkben meglátná még a varázst, de már mi magunk vagyunk a varázsló és többé nem akarunk visszaélni a csekélyke hatalommal, amelyet annyi év tapasztalatának köszönhetünk.

Egyszóval nem az én földem, mégis itt vagyok. Meg kell találnom a helyem, most már anélkül, hogy hatalmat akarnék bárki fölött, meg kell találnom a szépségnek azt az ősforrását, amely erőt ad ahhoz, hogy értelmet vigyek a jelenlétbe.

Talán most kezdődik a legfontosabb. Lehet diadalmenet vagy gyászos megfutamodás, vagy - hisz oly sokan ezt követik - szégyenteljes majmolása egy megkövesedett illúziónak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.