NAPLÓ UTÁN

vagy éppen szeszély

Ezt a legutolsó bejegyzést igazán kár volt kitennem. Kinek mi köze hozzá? De persze most sem állhattam meg, hogy világgá ne kürtöljem, mi jár a fejemben, ettől aztán végképp elmegy az ember kedve attól, hogy olvasson, és te megmondtad, te mindig mindent előre megmondtál, azt is, ha nem volnék akkora marha, már rég úgy élhetnénk, mint a galambok, turbékolva és véresre szaggatva a másikat, de látod, nem is tudom, akarok-e én veled élni úgy, mint a galambok, talán nem, talán nem akarom, hogy a gyermekeim élete megváltozzon attól, hogy úgy ismersz, mint a tenyeredet, talán az sem igaz, hogy gyakrabban akarlak látni, vagy tudom is én. Tudod, én téged örökre akartalak. Te meg kiszúrod a szemem azzal a rongyos ötven évvel?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.