HOGYAN SZÜLETNEK A CSILLAGOK

Meghalt Popper Péter. Utolsó beszélgetései egyikében hagyott hátra egy történetet, amolyan anekdotát vagy tanmesét egy ösvényről, amely önmagába tér.

Telefon.

- Popper úr? Volna itt egy előadás, amire szeretném meghívni.

- Most? Az intenzív osztályon?

- Intenzív? Mit tetszik ott csinál?

- Haldoklom.

- Ajvé!... És egyébként jól van?

- Egyébként jól vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.