HASZNÁLATI UTASÍTÁS

Ez itt nem terápia. Nem célom ellátni senkit életkedvvel, nem feladatom megvigasztalni senkit, nem akarok lelket önteni az olvasóba, ha belefáradt a sorok és az élet böngészésébe, ahogyan vitatkozni sem szándékozom. Mindössze megosztom a gondolataimat, a legféltettebb, a legtitkosabb gondolataimat, amelyek oly halkan szólítanak meg, hogy egyetlen zümmögés, egyetlen ciripelés elnémíthatja őket.

Tudom, a magány nem tetszik annak, aki mellém szegődik. Akad, aki azt várja, azért vagyok, hogy beszélgessek vele. Ha alkalmatlan volnék, nem mindegy?

Nem vágyom társaságra. A leghatározottabban nem ma, a leghatározottabban nem itt. Nem az a föld, nem az világ. Nincs ellenvetésem, ha Isten megteszi, én már csak a jó öreg tradícióra hagyatkozom.

Ha lehetséges olyan, aki megszólít, az előbb megszólít, szól, előbb beszélgetünk, majd beszélgetünk még, és csak azután, ha már őt és nem idegenségét tisztelem, talán megszeretem.

Lassan, évezredek alatt.

Így tervezem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.