HAZUGSÁG

A szégyenérzet idegen tőlem. Ha megtörtént, mitévő legyek? Nem jó, nem rossz.

Szégyenkeznem azért kellene, ha olyat tennék, amiről itt és most érzem, nem én vagyok. Ilyesmi azonban nem fordul elő.

Amikor nevetsz, orrom alá dörgölöd, mit tettem tegnap, mit mondtam Z-nek, milyen álmokkal őrjítettem meg a naiv kísérőt, nem érzek mást, legfeljebb csodálkozást. Én voltam. Vagy jobb lett volna, ha hazudnék neked?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.