DUZZOGÁSOK ÉS CSACSOGÁS

Jó, tévedtem. Nem köszönök el senkitől. Hova is mehetnék? A munka házhoz jön, ez igazán kedves tőle, a magány mindig kéznél van, készséges társam, most menjek az északi sarkra, ahova csak 2090-ben terveztem, télen, hogy ne terheljem meg a szervezetemet a klimatikus átállással?

Különben is. Az olyanok, mint én hamar letudják a csipp-csup duzzogásokat. Elmentem és már visszajöttem. Nálam három nap egy év, tíz nap egy örökkévalóság, száz év egy pillanat.

És ne kezdd, hogy nem lehet az ilyen hazudozóval bírni. Mert egyáltalán nem hazudok soha. Csak te nem értesz. Nem látsz át a szövevényen, nem látod a szavak hálójában elveszett fogoly lelket, nem akarsz tovább nézni az orrod hegyénél, hanem mindent sült galamb képében vársz, égszínkék vagy aranyszegélyes tányéron, mint Osztap Bender a millióit, ahelyett, hogy kinyitnád végre a lélek füleit és a szíveddel hallanál.

Amúgy meg itt vagyok, és neked más úgysem számít. Énekelek, csacsogok, dühöngök, pózolok - neked.

Hát nem tökéletes a háremed?

https://www.youtube.com/watch?v=pPyzi9V72PM&feature=related

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.