VISSZASZÁMLÁLÁS REGGEL

Ma persze minden más.

Egyszer már meséltem neked, hogy a reggelek olyan rozsdásan, nyekergősen indulnak be.

Vagy a rohanás miatt, ami a jövő hét után már itt is van és nem szűnik tíz és fél hónapon át, vagy, ellenkezőleg, mert olyan belevetettek vagyunk a semmibe, mármint én meg a reggel, ilyenkor még feltűnőbb, hogy az ember kényszerből csinál erényt, úgy tesz, mint aki köszöni, jól van, és igen, tíz után tényleg jól vagyok, jöhet a lótás-futás, a hivatalok packázásai, addig azonban, bárhogyan szépíteném a dolgot, nincs értelem, nincs miért, nincs minek.

Na nem, nem fogom sajnáltatni magam. Hogy szabad csak ott vagyok, ahol nincsenek emberek, ott pedig rémes, hideg, kifagy a lelkem, ahol meg emberek volnának, nők, férfiak, ott hirtelen olyan kiszolgáltatottnak, olyan elveszettnek, olyan semmi kis libának érzem magam, hogy arról még beszélni sem érdemes.

Nem is beszélek róla. Csak még egyszer visszalépek az ajtóból, mielőtt egészen úgy tűnne, hogy már felnőtt vagyok, lekuporodom ide a székre, kissé kapkodom még a levegőt, basszus, én félek!

Nem számít.

Három... Kettő... Zéró...

Indulok!

 quimby - zéró dal

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.