A HAZUGSÁG VÉDELMÉBEN

would i lie to you

Nem úszom meg, egyszer muszáj lesz megírnom a hazugság lélektanát. És persze ott van még a morálfilozófia, azt sem volna szabad elhanyagolni, mert meglehet, mindennek az alapja éppen ez, hogy belássuk, vajon látunk és láthatunk-e egyáltalán, vagy ami még annál is rosszabb, akarunk-e látni dolgokat.

Ma reggel például az jutott eszembe, hogy amióta gondolkodó társam visszatért, tulajdonképpen megelégszem én a hazugsággal is. 

Ami pedig hetvenhét éve eltűnt kedvesemet illeti, jobb, ha nem ír, mint hogy azt írja: "Életem legnyomasztóbb élménye te voltál, bébi, könyörgöm, szállj le az emlékeimről, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, és ne hánytorgasd a múltat, ami mellesleg sosem létezett!"

Na, ha az igazság ennyi, én, köszönöm szépen, meghagyom neked az igazságot.

Az igazság az, ha választhatok igazság és igazság között, én inkább a kellemesebbet hazudom önmagamnak, mint sem hogy együtt éljek azzal, ami aztán végképp igaztalan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.