KAOTIKUS ESZMEFUTTATÁS

Káin és a Jóisten

Nagyon úgy fest, hogy Isten kérdését még sem tudom ma megkerülni.Ezért most megkérem minden kiskorú és lélekben bigott honfitársamat, hogy fejezze be a bejegyzés olvasását és felejtse el a bevezető sorokat, ugyanis semmi pénzért nem venném a lelkemre, különösen, mert örökéletű értékről van szó, ha álmatlanul forgolódnának az ágyaikban.

Nem is tudom, hol kezdjem. Mindenek előtt ki kel adjam magamból a dühöt, hogy az istennek kell nekem Istennel foglalkoznom, amikor épp elhatároztam, hogy holnap tíz napra jegelem magam, kipihenem a nyarat és felkészülök a hosszú hetek évszakára, mire ott találom magam egy beszélgetésnek a kellős közepén, ahol én, a megrögzött ateista, egyszer csak szánni kezdem a Jóistent, aki pedig nyilvánvalóan nem szorul rá az én szimpátiámra, és kutya kötelességemnek érzem, hogy a védelmembe vegyem.

De menjünk csak sorba.

Először is, ami Isten létezését illeti, nekem már ott gondjaim vannak, hogy önző lelkemen túl, amelyben ott él a vágy, hogy valami értelmet vigyen ebbe a világba, nem látom semmi okát, hogy e rendkívüli lény valóságát feltételezzem.

Legközelebb talán Kant nézetei állnak hozzám, Isten létét a Ding an sich körébe utalom, azaz nem kívánok érdemben sem pro, sem kontra érveket felsorakoztatni, hozzátéve, hogy az ember szemszögéből nézve mindenesetre ezerszer megnyugtatóbb valamiféle személyes és azért moralitásában is szilárd Istenséget feltéteznünk, és elkerülnünk az univerzális vallások taoisztikus közömbösségét a világ dolgai iránt, mint belezuhanni az erkölcsi relativizmus amúgyis szédítő bugyraiba.

Már csak a gyakorlati haszon miatt, amellyel vállalkozásunk kecsegtet, ha népszavazásra tennék fel Isten igazságának kérdését, bizonyára igennel szavaznék, hiszen a tömegek megjelenése engem is megriaszt.

Túl azon, hogy a tradíció bűvöletében felcseperedő népeket a vallások elnyomása alá vonhatja a mindenkori hatalom, és hogy a dolognak vannak egyéb előnyös és hátrányos következményei, Isten mibenlétéről semmit nem tudok.

Elakadok már a monizmus-dualizmus kérdésénél, és azt sem egészen látom, vajon az ellentétes erőknek miképpen tulajdonítható erkölcsi tartalom.

Egy biztos. Ha morális megfontolásokra alapozom Isten eszméjét, vagyis nem másra, mint arra az árnyékvilágra, amely összeomlani látszik barlangom falán, ha nem tételezem a Jó  időtlen ideáját, azaz Istenét, akkor már csak részletkérdés eljutni a Gonosz, mint ős-reália elfogadásához.

Csakhogy ne feledjük, bármilyen megfontolások vezetnének is el bennünket az egy vagy ezerarcú Isten elfogadásához, mindenképpen az absztrakciónak egy olyan szintjére kell emelkednünk, amely a morális és egyben személyes Istenséget egyetemessé és abszolúttá képes tenni, ellentétben, és ezt hangsúlyoznom kell, az emberi erkölcsök véges és megbízhatatlan ingoványával.

Ha komolyan vesszük az egyetemes és abszolút természetét az Istenségnek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a moralitás kérdése primer jelleggel éppúgy felmerülhet (monizmus), mint secunder jelleggel (az egyben és az egy által tételezett dualizmus: jó és rossz kettőssége), akkor az a furcsa és a maga nemében páratlan helyzet áll elő, hogy még ha az ember tételezésének eredményeképpen fogadtuk is el, hogy Isten márpedig van, a konvenció értelmében Isten nem rendelhető alá azoknak a morális értékítéleteknek, amelyeknek a megalapozása érdekében hívő és ateista egyetértésre jutottunk.

Magyarul, mert kezd egyre bonyolultabbá válni a diszkusszió, ha Isten egyetemes és abszolút, és nem holmi észak-ír manó,  akkor úgy létezik vagy nem létezik, úgy nyilvánul meg vagy nem nyilvánul meg, ahogyan neki "tetszik", azaz nincs alárendelve semminek, még az egyetemes világtörvénynek sem, ami amúgy sem más, mint éppen Isten mint törvény, és bármilyen alakban véljük is felismerni a működését, attól elvárnunk semmit nem szabad.

Huh. Nem tudom érthető-e, attól tartok Tamásnál zavarosabb.

Pedig egyszerű. Sem predesztinációra, sem végítéletre Isten nem kötelezhető, és ha úgy hozza kedve, még Káint is felmentheti.

Vagy nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.