FÁRADTSÁG

Ma korán fekszem le, elfáradtam, nem voltam jó senkihez, még önmagamat sem kíméltem, más kérdés, muszáj-e az embernek olyan általánosságok mögé bújnia, amelyek kötve hiszem, hogy tartalmaznak bármiféle igazságot, de ez már lényegtelen.

A helyzet egyszerű. Adott egy én, aki menthetetlenül és egyre nagyobb biztonsággal cseszi el az életét, és tök mindegy neki, hogy ezt a társadalmi konvenció hogyan ítéli meg, már egyenesen émelyítőnek tartja, hogy olyankor is erkölcsről beszélnek, amikor már csak eleven hús van, még a földigilisztába is több lélek szorult, mint belém, hagyjanak most az erkölcsökkel, hagyjanak nekem minden filozófiát!

Az isten bassza meg! Hát nem az ember az ura az erkölcsöknek és a bölcseletnek? Vagy végtére mi a fene folyik itt?

Egyébként fölösleges. Nincs semmi. És csak ez, ha van. A többi hazug, annyira, hogy jobb volna elfelejteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.