TEGNAP ÉS MA

Tegnap elfáradtam, nem néztem még a kommenteket sem, a gmail-ben is csak két embernek válaszoltam, ők a legkitartóbbak, a legönzetlenebbek, talán mert közömbös vagyok nekik, talán mert megszokták, hogy minden nap írnak, és hát valaki belém nevelte, hogy ha írnak, illik mielőbb válaszolni, hát írtam nekik.

Ma nyilván előveszem a megjegyzések rovatot, megteszem, ami tőlem telik, itt szerencsére nincsenek sokan, viszont annál rázósabb, elvárják, hogy gondolkodjam, beszéljek összefüggően, lehetőleg következetesen, ez nem mindig sikerül, különösen most nem, hogy fáradt vagyok.

A gondolataim szanaszét szóródnak. Vettem öblíthető hajfestéket. Csináltam pizzát. Nem nagy kunszt, de házilag jó. Találtam halálbiztos ajakrúzst, tizenhat órán át megmarad, az íze nem rossz, aztán meghoztam a döntést, adok még egy hetet a vörösnek.

Elméletek, rendszerek, szerveződések. Nem a te hibád, nem a világ hibája, ma mindez üresen cseng.

Tegnap megpróbáltam megértetni magam. Ma szívesebben hallgatok.

Amikor a lábamat amputálták, valahogy nem hozott tűzbe, ha latinul vagy éppen magyarul tették. Csak a fájdalomra valamit adjanak!

peter gabriel - mercy street

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.