szóköz

2009.10.05. 20:29

SZÓKÖZ

kiscsillag - örökre

 

A legnagyobb művészet az öngyógyítás.Mindenféle kuruzsló, sarlatán, gyógyfű és kábítószer nélkül, amikor fogod és levágod valamelyik végtagját a léleknek, mondván, elsorvadt, satnya, perspektívája nincs, holt árnyék, mérgezi a nyáresték hangulatát, a jövendő szerelmek unalmát, mindazt, ami ebben a világban helyénvaló és működőképes - el vele!

Nem tudom. Azért az mégsem semmi, hogy fogom a konyhakést és amputálom a lelki lábamat.

Elnézem, ahogyan vinnyogok, nem akarok elszakadni önnön szívverésemtől, hiába mondom, hogy rossz szív az, nélküle jobb, az a valami odabent görcsösen kapaszkodik belém, ragaszkodik, hogy várjak, hátha szív nélkül ő is meghal, én meg zavarban vagyok, bevallom, kicsit szánom is, lehet, el kéne előbb bódítani, amikor eszembe jut, hogy nem élesítettem meg a bárdokat és akkor fellélegzek:  a kivégzés elmarad.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: lethe

Szólj hozzá!

Címkék: félelem

A bejegyzés trackback címe:

https://aletheia.blog.hu/api/trackback/id/tr121429984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása