NINCSENEK SZOMORÚ VERSEK

Ma nem süt a nap. Az egyedülléthez nem kell napsütés. Nem kellenek a ragyogó utcák, az emberek, mindaz, ami amúgy is díszlet - velük nem találkozom.

A szobámban ülök és zenét hallgatok. Nem dzsessz, nem gödörbe illő posztmodern vagy réjdio tilosh, egyszerű, igaz zene!

Hová is tűnt a nap, amikor téged vártalak! Emlékszel, amikor elmentem minden alkalomra, csak hogy téged lássalak? Ma hat ló sem tud a földből kimozdítani.

És neked ma hódolóid vannak. Nem egy, de százezer. És mind azért eped, hogy felkarold őt és a mennyekbe emeld. Hát én inkább  nem nézem meg az előadást.

Bohóc vagy, szemérmes áruló. Vallás helyett a legveszedelmesebb hazugságot csepegteted a szívbe, s ha megérint, eltakarodsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.