CÉDULÁK

"Soha nem érhetsz hozzám! Soha nem szólíthatsz a nevemen! Nem leszel többé, csak árnyék! Nem leszel több, csak kétségbeesett kísérlet, hogy nevetséges legyek! Nem szólíthatsz! Nem mondhatod ki a nevem!"

"Örökre elhagylak. Nem most, minden időkben. Örökre megöllek. Nem most, minden időkben. Már nem beszélem a nyelveket. Már nem értem a szavakat, amelyek tőled érkeznek. Feloldódtál a napban, az erdőkben, az állatok üvöltésében, a gépek forgatagában, a csillagok járásában, már nem hallom, mit beszélsz."

"Gyűlöllek. Gyűlölni foglak mindörökké."

Leírom. Ha eszembe jutnál, előveszem és az arcodba vágom: "Gyűlöllek! Nem akarom, hogy legyél!"

"Én nem tudok veled mit kezdeni. Én nem tudok szeretni és az érzéseid zavarba ejtenek. Engem nyugtalanít, hogy a szemedben feltűnnek azok a zöldes fények. Akkor én nem tudom. És persze tudom. A hatalom, meg hogy itt vagy és az mégis csak jó - nekem nem kell. Te nem vagy. Én nem szeretlek. Kevés voltál, én már jóideje magam sem álmodom."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.